Fejem tetején lyukat hasitanak. Feszegetik, fröcskölve kettéroppan, lédús görögdinnye nyáron. Gépkezek turkálnak az agyamban, a fém a húshoz ér – celofán a fogtömésen.
Nő sikit: „All right!” Én hiszek neki!
Szaruhártyám mögött képek úsznak: kölykök az utcán, kocsik húznak el, sár fröccsen, fém csúszik fémen, sorozatgyilkos nyalja a száját, szaros jövő, mocskos múlt…
Az agyam véres kis cafatjai a steril csempére tapadnak, meztelencsigák, nyálkás nyomot hagyva csúsznak a padlóra. A gépkezek iszonyatos erővel tépik a velőt, cuppan a hús…
Nő sikit: „All right!” Én hiszek neki!
A gerincoszlopnál fogva, mint babhüvelyt nyitnak szét, a test összeesik, de a kis nyomorék még dobban… A fémujjak végre kegyelmeznek, kirántják, a hideg acél még megremegteti párszor…Hangok nagyon messziről: motoros gázt ad, vonat zakatol, gyerek sikit, az elgázolt állat még egy utolsót szusszan…

Nő sikit: „All right!” Mehetünk, én kész vagyok…